Aggódtok, még mindig.
Féltek az állatoktól, az emberektől, a fizikai erőpróbától, a lelkitől...
Nem én félek ezektől, hanem ti. De én megyek. És, higyjétek el, én semmi olyannal nem fogok találkozni, amitől ti féltek.
Kizárólag a saját félelmeimmel fogok együtt gyalogolni. Biztos vagyok benne, hogy lesz gond a labammal, mert ettől félek. A hegyek szaggatni fogják az izmaimat, mert attól félek, hogy nem vagyok túl jó kondiban, főleg ehhez a combos hegyes-sziklás úthoz.
Viszont fejben és lélekben nagyon erős vagyok. Nagyon összeszedett. Ezert minden rendben lesz.

Ma a fodrász-es körömszalonban egészen különleges spirituális élményben volt részem. Mind ismertük már egymást, csajok, akik ott voltunk - mégis rendkívüli volt, hogy ezúttal találkoztunk is egymással! Reggel még egyikünk sem gondolta, hogy néhány óra múlva ilyen mélyen szántó spiritualis beszélgetésben lesz részünk.
Sokat tanultunk önmagunkról, megláttuk, mi az irány, amelyben folytatnunk kell az utunkat... Pedig még el sem indultam a spanyol zarándoklaton. 

Elkezdődött...

Igen, egy kicsit tartok az ehhez hasonló találkozásoktól is. Mert hogy senki sem véletlenül járja az Utat. Tudom,hogy mélyen érint majd engem mások története, de őszintén remélem, be tudom fogadni, és utána szépen tovább tudom engedni. Miközben gazdagodom minden egyes találkozás alkalmával.
Alapvetően persze magammal szeretnék összefutni, dehát erről már beszéltünk.

Köszönöm, hogy aggódtok, tényleg jól esik, csak mivel az aggódás rossz érzések halmaza, nem akarom, hogy miattam ezt tegyétek magatokkal.
És ha jobban megnézitek: annyian jöttök velem gondolatban, lélekben, hogy ha mind elküldtétek volna velem a kagylótokat, hogy az út végén helyezzem el az emlékhelyen, roskadoznék a hátizsák súlya alatt.
Látjátok? Nem leszek egyedül. Mind ott cammogtok majd velem. Én megvédelek benneteket a vadállatoktól,a rossz emberektől, és mindentől, amitől féltek, ti pedig vigyázzatok a lábamra és az izmaimra. Kérlek.
Holnap 9:45-kor indul a gépem.
Buen Camino!
Buen Camino.