Reggel egész jól tudtam mozogni, így a reggeli után osszekészítettem a zsákom a taxi számára, és egy szál kis táskával útnak indultam.

Ma nem lesz nehéz napunk,csak az elején kell két magas hegyet megmászni, de utána nyaralás! Főleg a Szörnyeteg nélkül!

Tegnap nagyjából 2km/órával haladtam, ma a két hegyet és hét km-t egyetlen óra alatt sikerült teljesíteni! Olyan gyorsan túl voltam rajtuk, hogy észre sem vettem!

Pannika és Botond megint fantasztikus munkát végeztek!

A mai út csodálatos volt, öt óra alatt értem Salasba pihenő nélkül, végig a Skachers szandalban (tegnap 10 óra alatt tettem meg 30 km-t)!

Semmi baj nem történt, a tegnapi vizholyag kipukkant, a másik lábamon lett új, de ez nem probléma. Az izmaim nagyon fájnak, de amíg cataflam és lóbalzsam van, addig nincs mitől félni!

Egykor foglaltam el a szállást. Puccosnak tűnik, az is, de csak 13 euro reggelivel. Totál tajidegen és steril, de ma jó lesz ez. Holnaptól vegyulok a pornéppel...(csak viccelek! Szeretem az embereket!!)

Ezt a képet egyrészt a hangulat miatt, másrészt,hogy megmutassam, azért vagyunk itt is néhányan. Harmadrészt azért, mert ők a kedvenceim: apa és fia.

Estefelé, mikor elkeszultem a gyógyászati feladataimmal és lábra tudtam állni, felöltöztem meleg cuccba, mert hideg van, és leballagtam a "városba" (nem merném 100% állítani,hogy az), fotozgattam. Egész jól dolgozik már a telefon is fényképezőgép helyett, pedig szegény, eddig nem volt túl ügyes. De most ennek is örülök.

Valójában vacsorát kerestem, egy olyan helyre szerettem volna beülni,ahol látom a középkori varromot és mellette a templomot. A várat nem láttam végül,mert a falai alatt ültem...! 

Amig vártam a vacsorára ( igen nehéz szülés volt,mire a kislány megértette, mit akarok tőle...) megérkezett Fernando és kis csapata - némileg megviseltebbnek tűntek,mint tegnap. Úgy látszik,ma rendesen gyalogoltak. 

Neki nem volt ereje nagy udvozléshez, pedig én széles vigyorokkal integettem. De egy másik bácsi, egy csupa mosoly kis öreg már messziről üdvözölt! A nevemet is tudta! 

Jót mosolyogtam,hogy ülsz egy asztalnál bárhol a Caminon, már lezuhanyozva, megpihenve, fájó testrészekkel, és látsz távolabb így vagy úgy öltözött embereket, papucsban, kissé furcsa mozgással... hiába a kulturált öltözék, pontosan lehet tudni,ki zarándok :)))

Amúgy nagyon sokan vannak ezen a Primitivon is. Döbbenet. Eljössz ide, hogy egyedül gyalogolhass, de 50-100 méterre előtted-mogotted bandukol valaki. Vagy valakik. Általában párok vagy 2-3 fős csapatok, néhány egyedül túrázó srác és én. Egyedül gyalogló lánnyal nem találkoztam. Majd néhány nap múlva követ Felhőlány Steffi, aki egy másik útról tér rá a Primitivora. Úristen, el se tudnám képzelni,hogy ha már hetek óta magashegysegekben kínlódom, majd még utána jöjjek ide...! Az északi út és a Primitivo a legnehezebb útvonalak. 

Különben az otthoniakon kívül Steffivel irogatunk egymásnak, ha épp van wifim. Eszméletlen egy nőci, sokat segít nekem, vagy ha nem tud valamire válaszolni, akkor is jót dumálunk. 

A vacsoram kiadós volt és olcsó: sörrel együtt 9:50.

Utána visszaballagtam a steril kis albergue-be (hagy ne mondjam, eltévedtem!:))) ) és sokat dolgoztam ezen a blogon:)

Közben lakotarsaim, két öregember és egy idős hölgy, nagyon kedvesek voltak: pálinkával kínáltak,de mivel sajnos nem szeretem, sört kaptam tőlük. Ők nem caminoznak, ott partiznak. 

Közben bért az apuka a kisfiúval, akiket a mai nap reggelén fotóztam. Ők a kedvenc kis pellegrinóim mostanáig. Így hatan aludtunk ma a puccos akbergue-ben.

A sörözés miatt, és mert a képeket egyenként kell feltoltenem ide, jó későn feküdtem le..