Kilenckor keltem! Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára...

Tízkor egy barátságos kávézóban fenséges reggelit fogyasztottunk hármasban, én vajas croissant kaptam, felbe vágva, megmelengetve. Rakentem a vajat, a lekvárt és uhh, leírhatatlanul finom volt! Mellé kávé, narancslé.
‌A déli zarandokmiséig a boltokat jártuk Matyival, lelkileg támogattam,hogy megtalálja a megfelelő ajándékokat az otthoniaknak. Akik csütörtökön már itteniek lesznek: addigra érnek Fisterraba. Ott üdvözlik Matyit, a 900km végén (ők Kenyvel Irunban kezdték a Caminot).
‌A zarandokmise után lassan útnak indultak, gyalog mennek Muxiába, ahogy én is terveztem holnaptól.

Sajnos kénytelen vagyok ujratervezni a továbbiakat, mert tegnap a részgyőzelmek ellenére kudarcot vallott a vezércsel: nem bírom cipelni a zsákom, teljesen tönkretenném a nyak- és vállizmaimat. A labamnak nincs baja, picit santikálok csak a berepedt sarkam miatt - az nem akar begyogyulni. De alapvetően remekül tudnék gyalogolni. 

Sajnos nem tudom vállalni az utat "on foot", mert nem ismerem a lehetőségeket, hogy taxizhatna-e a zsák, nem tudom, hová küldhetném. Viszont kizárt, hogy tovább gyötörjem a vállam.

Így a mai nap a városnézés és a felelős döntések napja volt. 

Miután integettem Matyinak és Kennynek, a Katedrális felé vettem az irányt. Tegnap nem akartam belezsúfolni ezt is a programba, főleg, mivel rettentő fáradt voltam. 

Ma viszont kényelmesen, turistásan megnézegettem mindent. Nagyon szerettem volna látni az óriási füstölőt, amint a sok kis szerzetes húzza a hosszú koteleken és az csak leng a templomhajó egész hosszában... egyedülálló látványt jelent. Olvastam róla, hogy felújítják a Katedrálist, ezért a zarandokmise is a San Francisco bazilikában van, nem a katedrálisban. Azért be lehet menni, korbejárhatod. Érdekes, hogy semmi diszitettseg, csak a meztelen kőfalak. Kivéve a főoltárt, mert annak minden oszlopa, agyon van díszítve, és aranyozott az egész. Hasonló a római Szent Péter bazilikához.

Az oltár alatt nyugszik Szent Jakab, ő az, aki miatt itt vagyunk. 

A hagyomány Mórölő Szent Jakabnak is nevezi. Jézus egyik tanítványa volt, a két Jakab közül az idősebb, János testvére. Spanyolország védőszentje, bár valószínűleg soha nem térített errefelé.  Jézus mennybe menetele után 15 évvel fejezték le. A legenda szerint a spanyol-mór (észak-afrikai arabok, akik a hispan félszigeten tenykedtek) viszaly közepette 844-ben megjelent és győzelemre segítette a spanyolokat. A történészek szerint nem biztos. Én meg sajna elfogódott vagyok a mórok irányába. A Cordobai Nagymecset látványa óta. Azóta írom róluk a könyvemet, de úgy tűnik,ez egy "never ending story", mert sose lesz kész.

És honnan jön a kagyló? Egy alkalommal, amikor Jakab még élt, üldözték a hite miatt. A katonák elől a folyóba vetette magát, és amikor felbukkant, az egész testét kagylók borították. Nem fogtak rajta a nyilak. 

Egy másik legenda szerint, miután 44-ben Jakab vértanúhalált szenvedett Jeruzsálemben, testét Spanyolországba vitték. Az egyik ló még a hajón megriadt, s lovasával együtt a tengerbe zuhant – csodával határos módon az állat és gazdája is megmenekült: fésűkagylókkal borítva lépdeltek elő a habokból. 

Már a középkorban sokan keresték fel Szent Jakab sírját, legtöbben egyfajta penitenciaként. Majd a 90 km-re lévő óceán partjáról valasztottak egy fésűkagylo-héjat, és az övükre vagy a ruhájukra tűzték. Attól fogva a kagyló jelképezte, hogy megjárták a hosszú és sokszor nehéz zarándoklatot. Nagy becsben tartották a kagylót egész életükben, néha velük együtt temették el. 

Azt hiszem,aki egyszer (aztán függővé válik és még sokszor) vegigjárja az Utat, valóban nem tud úgy nézni a kagylora többé, hogy ne érezne valami furcsa melegséget a szíve tájékán.

Még nincs is vége az utamnak, és már azon gondolkodom,hogy legközelebb melyik útvonalat járjam végig, min valtoztatnék, hogy bírjam vinni a zsákot... Aki nagyon kíváncsi,annak egyszer elmondom :D

A délutáni feladat egy kiadós ebéd volt, miközben át kellett gondolnom a jövő heti lehetőségeimet. 

Szóval: mivel reggel kiderült, hogy az én ágyam 14 euró, nem hét, tehát csak egy éjszakát fizettem tegnap, nem kettőt, máris megváltoztak a nezeteim arra vonatkozóan,hogy itt akarom-e tölteni az egész jövő hetet. Nyilván nem. Ennyi pénzért akkor inkább a tengerparton alszom! (Matyi ágya volt hét euro, aki a kanapét kapta odaát...a 190 centijével...)

Ebéd közben utánanéztem,mi mennyibe kerül és a következő lesz a haditerv,ha valami felül nem írja:

holnap reggel busszal elmegyek Muxiába,az óceánhoz. Ott töltök két napot, kedd du megérkeznek Kennyék is, ismét együtt lesz a kis csapat!

Reggel mindannyian elindulunk, ők gyalog, gondolom, én valószínűleg busszal, ha csak ott nem felejtem a zsákom tartalmát valahol... szerdán már Fisterrában leszek, péntek reggelig - csütörtökön bucsubulit tartunk Matyiékkal. 

Pénteken valamikor visszajövök Santiagoba, itt alszom még egy utolsót. És szombaton reggel indulok haza...

Ez a terv. Kipurcanás helyett tengerparti nyaralás, magyar alberguében. 

Velem tartotok az óceánhoz is? Jártam Európa leg-délnyugatibb csücskén már, amikor Gibraltárról látni lehet Afrikát. Akkor még nem tudtam, hogy három év múlva elzarándokolok a leges legnyugatibb csücskébe is. Fisterra az.