Gyerekek, ma csak képeket hozok nektek,mert igazából egy nap késésben vagyok: jobban szeretnék a megérkezés napjáról mesélni.
Ma, tehát a 12. napon, 34 km-t kellett gyalogolni, hogy 53-ról 19-re csökkentsük a távolságot Santiago és a szívünk között.
Fél hétkor indultam, vaksötétben. Izgi volt, főleg, hogy az elején esett is, erdőben mentünk és semmit sem lehetett látni.
Már korábban írtam,hogy zsák nélkül max 25-öt bírok.. de hihetetlenül jól ment, zene se kellett, csak az,hogy jól osdzam be a pihenő időt, a kaját és a cipők cseréjét. Mondjuk az utolsó 24-et a szandálban jöttem, de jó volt így. Egyáltalán nem fáradt el semmim, nem fáj, nem sajog! Egyedül az egyik vizholyagom helye fáj, mert kirepedt alatta a bőr, jó mélyen. Próbálom puhitani.
O Pedrouzo-ban egyáltalán nincs szállás! Ugye,ez már a francia út, amin kismillió zarándok ömlik be Santiagoba, ezeknek mindnek kell hely. Az ügyesebbek előre foglaltak.
Végül egy vilagvégi,de elég menő albergue utolsó ágya lett az enyém, 12 euróért. De tényleg pöpec,csak sokan vagyunk.
Ma már vettem ajándékokat, és megajándékoztam magam egy hajkefevel, mivel nem hoztam fesut, és gyakorlatilag, amióta eljöttem otthonról, nem fesülködtem. És kaptam egy ünnepi szemspiralt is! Azért ünnepi,mert majd vasárnap használom Santiagoban,mikor lazulok, várost nézek, illetve majd, amikor hazamegyek, hogy szép legyek. Ne ilyen szakadék, mint ahogy itt kinézek.
Szeretettel a képeket:
