Jó reggelt!
Ma hétkor sikerült elindulnom, Matyi és Kennyi még aludtak. Megint felhőben vezetett az Út, ami mondjuk kevésbé szép, mert szürke, borús hatást kelt, viszont vicces, hogy a pilláimon, a hajamon is kicsapódik a pára - én is felhő vagyok �
Ma volt az első nap, hogy időnként sikerült üres fejjel bandukolnom..az egóm még jelen van, de a gondolataim időnként szerte foszlottak.
Sajnos a telefonom dél körül lemerült, onnantól nincsenek képeim, de azért ma is csodálatos volt az Út!

Mint egy kis golyó, úgy értem be Fonsagradaba hat és fél óra alatt, pedig féltem, hogy nehéz lesz...az elején és a végén volt szivatós, ott durva szintkülönbség és emelkedő van, de már szeretem őket.
Kettő óra előtt értem a városba, ott akkor bejelentkeztem az állami albergue-be (6 euro es nagyon pöpec!). Aztán nekiindultam keresgélni a motyómat,mert nem ide hozta a taxi, hanem egy bárba.
A mosott ruhaimat Matyiék hozták, csakhogy ők még mindig nem értek ide, úgyhogy abba bújtam,amim volt.
Csak már nagyon éhes voltam, nem bírtam megvárni őket. Csatlakoztam az apukához, aki a fiával van és az egyik kedvencemhez, mert ők is éttermet kerestek. Így ültünk be a Marinaia sea bárba, ahol már a többiek partiztak. Apáék odaultek a többiekhez, én nem akartam,mert nem tartozom én hozzájuk, ezért megkérdeztem a mindig magányosan vacsorazo srácot,hogy odaülhetek-e hozzá. Alex is nagyon kedves, és rettentően hasonlít Tibor kollégámra a suliból, csak 40 évvel fiatalabb. De ugyanaz a szomorú kiskutya tekintet, ugyanaz a kivülállás, miközben ha beszelgetsz vele, hamar kiderül, milyen értékes fickó.
Alex ráadásul görög, és aki ismeri Tibort, tudhatja,hogy a szívében ő is az. Nagyon jó élmény volt Alexxel dumálni, míg ki nem derült, hogy angoltanár :) :)
De igazából tényleg nagyon jól tudtunk beszélgetni, az ég világon mindenről!
Én bort kértem a vacsorához, ő vizet iszogatott, de engedte, hogy megkinaljam, úgyhogy sikerült leitatnom szegényt.
Mikor visszatotyogtunk az albergue-be, a recepciós néni mondta,hogy megjöttek Matyiék (korábban már kérdeztem, hátha csak elkerultuk egymást ebben a tágas albergue-ben).
Kiderült, hogy fél 12-kor indultak!!!! Még beültek reggelizni valahová, szóval nem rég érkeztek... :)
Hát, a mai nap lényegében ennyi...
Veszteség lista egy hét alatt: az egyik trikom, fél pár zoknim, a pici tusfürdőm és a töltöm feje, amit konnektorba lehet dugni... De ebben a nagy családban bárki bármit szívesen kölcsön ad, fel se merül, hogy valaki lenyul valamit. Itthagyhatsz bármit a szobában, mind ismerősök vagyunk, és ez nagyon jó érzés.