Indulás: 6:45, idő: köd koddel.

Mégez előtt, amikor egyre többen ebredeztek, nagyon gyorsan rájöttem, hogy tegnap elfogyott a wc papír az egész albergue-ben. Az utolsó maradtka gurigát én loptam át a fiú wc-ből a nőibe. Ennek eredményeképpen reggel volt kétségbeesés! Persze nem én, mert én Oviedó óta hurcolok egy saját gurigát, úgyhogy én csak nevettem. Induláskor odadugtam a még alvó Matyi kezébe, elmondtam, hogy úgy vigyázzon rá,mint az életére, csak Kennynek adja oda!

Azzal elindultam.

Meglehetősen hideg volt, pedig Kennyi tegnap azt nézte a telefonján, h ma 33 fok lesz... Jó,az igaz, hogy 800-1000 méter magasan csavargunk, nyilván hűvösek a reggelek. Gyönyörű képeket szerettem volna készíteni arról, hogyan készülődött a Napocska az ebredésre, de a telefon nem adja vissza. 

Amúgy ilyen jeleket követünk olykor (tisztára,mint valami titkos szekta): 

Pénteken alulról súroltuk az 1200 méteres magasságot, de ma is 1000 M felett jártunk. A látvány olyan volt,mint amikor nagyon jó voltál és megérintheted az eget... Eszméletlen fenyjáték, tejszínhabként fodrozódó felhök omlanak le az égből, folynak le a völgyekbe. Előtte-utana köd és szürke felhő vett körül, de megint tanúja lehettem,hogy bármi baj legyen is, a felhők felett mindig süt a nap!!!

Ma csak egyszer váltottam cipőt, nem igen pihentem, ezért elfogyott a lábam,mire beértem O Cavado-ba, egy soha véget nem érő fehér kavicsos út után. De az állami albergue tökéletes. Kulturált, tiszta. 

Matyiék is hamarosan befutottak, Alex is, és új barátunk lett: egy svájci lány, aki itt Spanyolországban tanul spanyolul. Granadában, pontosan. Arról a helyről írom a történelmi regényemet vagy három éve...

Miután mindenki lezuhanyozott, mosott, elindultunk éttermet keresni. Szeretünk nagyokat enni, inni, és úgy érzem, meg is erdemeljuk!

Wifi sajna csak a kocsmában van, itt írtam az utóbbi két napot, a pultot támasztva :)